Ercsi városról, amit a lakosság nem igazán érez városszintû
településnek. Számos munkanélküli, létminimumon élõ, és
napi szinten nélkülözõ ember él itt. A többségi lakosság és a
helyi kisebbség közötti ellentét folyamatosan növekszik. Ez a helyzet
tarthatatlan, már régen cselekedni kellett volna, ennek megállítása
érdekében.. Sokat gondolkodtam, hogyan jellemezhetõ az elmúlt négy
évben kialakult városvezetési gyakorlat és maga Ercsi fejlõdési iránya.
Pozitívumokat - amelyek a bizakodásra okot adnának - elvétve
találtam.
Ki emlékszik már a mûködõ cukorgyárra és a fejlett
mezõgazdaságra? Az egykori színvonalas általános iskolára, ahová
egykoron több, mint 700 diák járt, akiknek a szüleit semmi nem vette rá
arra, hogy gyermekeiket máshová írattassák be, hiszen ma már rengeteg
szülõ a környékbeli településekre kényszerül hordani a gyermekét, az
önkormányzat pedig a kiváltó okok megszüntetését meg sem próbálja.
Ma, amikor végig sétálunk településünkön mi tárul elénk? Számos
kátyú és járhatatlan úton kívül rengeteg olyan rész is van, ahol még csak
járda sincsen. Rengeteg panasszal találkoztunk a város olyan részein,
ahol az esõ és a csatornavíz is az udvarokban hömpölyög, ezzel növelve
a fertõzésveszélyt és jelentõs károkat okozva. A laktanya épületei
rohamosan pusztulna, az egykoron védelmet szolgáló kerítés ma már -
az omlásveszély miatt - több helyen veszedelmet jelent az arra elhaladók számára.
A vasútállomás egykoron patinás épülete szintén gyalázatos
állapotban van. A jelentõs önkormányzati bevétel érdekében létrehozott
ipari park is a visszafejlõdés jeleit mutatja, ma már a felszámolásra váró
cégek otthona. A fentieket oldalakon keresztül sorolhatnánk, de
elõremutatóbb, ha inkább keressük a megoldásokat! Állítsuk meg a
folyamatot! Szükség van egy olyan erõs kézre, aki nem csak a látszat
mögött bujkál, hanem gyökeres változással a fejlõdés irányába indítja el
Ercsit. Aki helyiként tisztában van minden apró gonddal, akihez a
lakosság bizalommal fordulhat! Az önkormányzatban pedig olyan
képviselõk képviseljék érdekeinket, akik valóban minket képviselnek.

Ehhez összefogásra van szükség!

Nem szabad hinni a látszatnak és mi nem is hiszünk benne! (K.K.)