Adományokat gyűjtünk Felsőzsolcának!

Felsőzsolcán a helyzet még mindig kaotikus.

Segélyszállítmányt indítunk nemzettestvérein számára!

A gyűjtés 2010. 06. 26-ig tart!

Aki feltud ajánlani valamit megkérjük jelezze az alábbi elérhetőség valamelyikén!

Sok kicsi sokra megy!

- tisztítószerek (hypo, mosószer, mosogatószer, fertőtlenítőszerek),
- eü. törlőkendők,
- eü. gumikesztyűk,
- tartós élelmiszerek, konzervek

-tv, rádió, ágy, székek....

Email: ercsi@jobbik.hu

Tel.: +36-70-941-0589

*Jelentés a pokol tornácáról, Felsőzsolcáról*

 *Kedves Barátaink! Itt vagyunk az új Pannon-tenger közepén. (Felsőzsolca,
Toldi Miklós u.11.) Azért ültem le írni nektek, mert amit a tv-ben és a
hírekben láttok, hallotok közel sem adja vissza azt az áldatlan állapotot,
ami itt van.*
  Amikor kitelepítettek bennünket, akkor a városból a cigányságot átvitték
a miskolci "menekült táborokba". Addig is biztonságban voltak az elhagyott
házak. Mi magyarok egymáshoz menekültünk, és egymást fogadtuk be.
 Kitelepített az, akit nyilvántartásba vesznek Miskolcon. Mi nem számítunk
annak. Vannak olyan házak, amikben harmincan vannak a tetőtérben, mert a
szomszédok átmenekültek az összedőlő házaikból.
Míg a gátat építettük, láttuk, ahogy az apa a gyermekét hozza, a fiatal anya
hátán meg egy lepedő-batyu a gyerek ruháival, és gázolnak a derékig érő
vízben. Láttuk, ahogy a 80 éves bácsi minden erejét összeszedve vonszolja a
földön a homokzsákot, hogy védje a vályogházát, amiből mára semmi nem
maradt.
 Láttuk a nagymamát, ahogy ölben hozták ki a házából, egy szál hálóingben
papucs vagy cipő nélkül. Mindenét elvitte a víz. Láttuk, ahogy az öreg
nénike a kerítésbe kapaszkodik, hogy hagyják, ő itt akar meghalni, mert ez
az élete. Láttunk csodálatos férfiakat, akik 13 fokos vízben állva,
sportcipőben meg melegítőben rakták a homokzsákot, amit az asszonyok
adogattak nekik. Láttunk egész utcákat megmozdulni és összefogni. Láttunk
vagy 55 ezer homokzsákot megtölteni.
 *DE NEM LÁTTUNK EGY OLYAN EMBERT SEM, AKI TUDTA VOLNA, HOGY A GÁTAT HOVÁ
RAKJUK.*
 A magyar azt mondja, fáj a szíve vagy megszakad a szíve. Mi ezeket látva
sírva zsákoltunk. A városunk polgármestere szerint nálunk minden meg volt
szervezve. Őt azonban el sem tudtuk érni. Egyszer ugyan felvették a
telefont, amikor homokot kértünk, mert elfogyott, de közölték, hogy ők
értekezletet tartanak és nem érnek rá.
 Jelenleg sehol nincs vezetékes víz, és nem megy el a szennyvíz, ezért
vödrökbe végzik a dolgukat. Azt nem részletezem, hogy ezután a vödör
tartalma hová kerül. Ettől kevésbé, de az elhullott, megfulladt
háziállatoktól is nagy bűz lepi el a környéket a napok óta tartó meleg
hatására. A vályogházak úgy rogytak össze, mint gyerekkori homokváraink, ha
vízzel locsoltuk le őket. A 10-20 éves házakban meg beszakadtak a szobák.
Nálunk a nappaliban most csattogott át a mélytengeri ipari búvár. Ezekről
teszünk majd fel képeket is nektek, hogy lássátok, mert amíg mi nem láttuk,
nem is tudtuk elképzelni, hogy ilyen lehetséges.
 Amióta itt vagyunk a vízben, egy alkalommal kaptunk három szál
megsavanyodott kolbászt, meg egy kiló kenyeret, ami másnapra megposhadt,
mert a víz miatt nagy a páratartalom. Gondolkoztunk is, hogy azokat a
rákokat meg halakat kéne megenni, amik az udvarunkon vertek tanyát. A
részünkre szánt élelmiszert sátrakban tárolják a 35 fok melegben, és mire
hozzájutunk addigra megromlik. Jó hír, hogy mindenkinek szép színe van, mert
iszonyú erős a napsugárzás, ezért többen tarjagosra égtek.
 Ivóvizünk szerencsére van, mert egy hölgy az árvíz előtt betárolt saját
ásványvizét szétosztotta közöttünk.
Bűz terjeng mindenütt, mert a befolyt víznek nincs visszaútja, és elkezdett
poshadni a belepusztult állatokkal együtt.
 Nagyon sokan egyik hónapról a másikra élnek, és nincsen pénzük arra, hogy
szivattyút béreljenek. A legtöbb zsolcainak vagy nincs autója, vagy ereje -
mivel idősek -, hogy 40 kilométeres kerülőúton jussanak be Miskolcra, ami
légvonalban csak 3 kilométer. Csak hát beszakadt a híd, és nem tudunk
arrafelé közlekedni. Tömegközlekedés még nincs.
 A jó hír, hogy nyitva van a bolt, és lehetne vásárolni, de a kisboltokban
nincs kártyás fizetési lehetőség, a város egyetlen cash-automatája meg még
víz alatt volt. Sok embert megharaptak a megvadult, elkóborolt kutyák, de
szerencsére a nagy ár elvonultával ez már nem fenyeget.
 Este élesre töltött géppisztollyal járnak a rendőrök, mert a fosztogatást
valahogyan meg kell fékezniük. A házainkból nem merünk elmenni, mert a
kisebbség beígérte, hogy ha vissza térnek, az üres házakba fognak
beköltözni. Na és onnan az Isten sem rakhatja ki őket. Félti mindenki azt a
kicsit, ami megmaradt. Házhoz sem vizet, sem ételt nem hoznak, el kell érte
menni az iskolába, ami innen vagy három kilométer, és nem mered itt hagyni a
házad nyitva, mert az ajtók a víztől bedagadtak, és nem lehet bezárni ...
 Információnk semmiről nincs. Nem tudjuk, hol lehetne ételhez jutni, nem
tudjuk mi lesz velünk. Sokunk azért is marad egy helyben, mert a kocsija is
vízben áll, vagy állt és nem meri beindítani, vagy már nem is lehet. Többek
közt a miénk is.
 Drága Barátaink! Hallottuk, hogy segélyszállítmányokat küldtetek, amit
nagyon hálásan köszönünk. A Máltai Szeretetszolgálati Központba
továbbították, hogy azok jussanak hozzá, akinek szüksége a legnagyobb.
Miután azonban ide semmi nem érkezik, ezért kérünk benneteket, most már az
itt maradtakon segítsetek.
 Utóirat: tengerparti ingatlan belső medencével eladó. Ez tréfa volt, mert
már nincs könnyünk.